2019. február 26. 00:35 - Nika13

Avril Lavigne - Head above water

Lemezkritika/Lemezismertető

Avril Lavigne az elmúlt években a lyme betegek közösségében elég nagy népszerüséget és elismertséget vívott ki magának azzal, hogy nyilvánosan felvállalta a lyme-kórral vívott harcát, bár ez a tengerentúlon nem számít olyan szokatlannak, mint például kis hazánkban. A betegség legalább öt évre parkolópályára tette a zenei karrierjét, tönkrement a házassága a Nickelback énekesével és még lehetne sorolni, szóval nyilván neki sem a legjobb évei voltak ezek. Úgy tünik, mostanra túljutott a betegség nehezebb részén, két év folyamatos kezelés után. Elmondása szerint már olyan állapotban van, hogy újra képes zenét írni, ami egy énekes/zenésznél nyilván elég fontos tényező az életét és karrierjét tekintve. Egy alapítványt is létrehozott, amely olyan lyme beteg gyerekek kezelését finanszírozza, akik egyébként nem tudnák kifizetni a kezelés költségeit, még az USA-ban sem. A vele készült interjúkban mindig beszél a betegségéről, ezzel is felhívva a figyelmet a diagnosztika és kezelés nehézségeire.

avril-lavigne-head-above-water-album-art-header.jpg

Nyilván Avrilt mindenki ismeri, legalábbis aki a 2000-es évek elején és végén nem a Holdon vagy Marson élt, akkoriban a zene tv-k elég rendesen nyomták a zenéit.... amikor még voltak ugye rendes zene tv-k.... Az én emlékezetemben eléggé a "rocker csaj" maradt meg, úgyhogy az új lemezén is valami ilyesmire számítottam, de eléggé mást kaptam. Elmondása szerint ezt az egész új albumot a betegséggel vívott, évekig tartó harc inspirálta és határozta meg. Az első single és címadó dal, a Head Above Water szövege valóban erről is szól, a dal is inkább lírai, komolyabb hangvételü. Nem igazán követtem nyomon a munkásságát, én csak a korai dalait ismertem. A rockos dalok helyét átvette a líraibb hangvétel és a popos hangzás, hogy mindez az előnyére vált-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga.

Az első három dal lírai, lassú szám, de alapjában véve hangulatos és dallamilag is eléggé rendben van, bár nem hoz semmi újat. Az első, a Head Above Water egyértelmüen a betegsége alatt íródott, de ezt nyilatkozta is, a szöveg szintén erről árulkodik. Ez egyébként az egész lemez talán legjobb dala is egyben. A negyedik szám szintén lassú, bár kissé másabb stílusú, mint az előzőek, de mintha lenne benne némi r&b beütés, alapjában véve eléggé átlagos dal lett. Az ötödik nótánál kezdődnek a problémáim... kb. mindent megtestesít, amit manapság nem szeretek a popzenében. Nicki Minajjal adja elő Avril, és szerintem nem kell akkor nagyon leírnom a stílusát. Maradjunk annyiban, hogy én frászt kapok az ilyen amerikai tingli-tangli popzenének nevezett valamitől, a rapbetéteivel együtt... Szerencsére a következő dal, az It was in me hanyagolja ezt a fajta stílust, ami nálam nagy megkönnyebbülést okozott, hogy nem kell  tovább hallgatnom... Szóval az It was in me ismét lírai hangvételü darab, de szerintem eléggé sablon dal, nem nagyon emelkedik ki semmivel sem a nagy átlagból. A hetedik szám a Souvenir, szintén lassúbb, de legalább hangulatos valamennyire. Ami nem tetszik benne, az a mostanában a popzenében nagyon divatos nyávogós éneklés, amit énekesnőnk sajnos szintén alkalmaz....pedig enélkül jobb lenne az eredmény. A Crush inkább r&b-s hangzású (bár nem nagyon vagyok tisztában ezekkel a zenei müfajokkal), szintén eléggé átlagos, tucatszerzemény. A Godess-ben Avril szintén ezt a nyávogósan éneklős stílust veszi elő, de amúgy is eléggé átlagos a végeredmény. A Bigger Wow már kicsit jobb, legalább valamennyire hangulatos, bár az én ízlésemnek eléggé a gagyi pop kategória. A Love Me Insane szintén az r&b vonalat erősíti, nekem nem túl emlékezetes. Szerintem az utolsó dalt, a Warriort szintén a betegséggel való harc ihlette, a cím és a dalszöveg is erről tanúskodik, és szerencsére ez megint egy jobb dal lett.

Ha összegeznem kellene az egész lemezt, akkor az első három és az utolsó szám ami elég jó, ha az egész lemez ilyen lenne, akkor nem lenne különösebb gondom vele. Én azért olyan nagy érettséget nem érzek ki ebből az egész lemezből, bár nyilván kérdés az is, hogy a kiadó mit erőltetett rá énekesnőnkre. A betegséggel vívott csatáiról szóló szerzemények a legjobbak.... Avrilnek egyébként nem lenne rossz hangja, elég kellemes meg karakteres is (lenne), ha ezt a nyávogós éneklést hanyagolná.... A hangzás meg keverés egyébként (amennyire meg tudom ítélni laikusként) hibátlan... nagyon érződik ezen a korongon az amerikai producerek keze nyoma. Ez a korábbi száma azért mennyivel jobb volt, a volt férje zeneileg kifejezetten jó hatással volt rá: (meg Chad Kroegernek enyhén szólva is bírom a hangját - aki nem ismeri esetleg, ő a Nickelback énekese).

Egyébként a volt férjével jó viszonyban maradtak, Avril időnként vendégként feltünik a Nickelback koncertjein. Bár Chad Kroegerrel duettet énekelni nem olyan hálás feladat, eléggé alul lehet maradni vele szemben.

Mindent összegezve, nekem ez a lemez annyira nem jön be a pop müfajon belül sem, a legtöbb szám sajnos tucatpop és felejthető, talán az első számot kivéve. Ha nagyon pontozni kellene, akkor jóindulattal olyan 10/05.

A YouTube-on egyébként meg lehet hallgatni az egész lemezt: https://www.youtube.com/watch?v=EKF6ghfcQic&list=PLc6aRFHCe-Hi2VbY14yW2xCrkwFNxTCNi

komment
süti beállítások módosítása